A nagy kenyérkörkép – ahány ember, annyi kenyér

A kenyér mindannyiunknak mást jelent. Ezerféle ízben, színben és illatban pompázik, s mivel aligha létezik két ugyanolyan ember, egészen biztos, hogy mindenki másféle kenyérről őriz gyermekkori emlékeket, vagy épp teljesen másféle péksüteményt választ tízórai gyanánt. A sok különbség ellenére egy dolog biztos: háztartásainkban a különböző pékáruk állandó vendégek.

Az elmúlt években sokat változtak az elképzelések akörül, hogy mi számít egészséges ételnek és mi az, amit érdemes lenne inkább mellőznünk az étrendünkből. Egy biztos: a jó minőségű kenyér fontos szereplője a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, és kevesen tudják elképzelni az életüket nélküle. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 10-ből 6 magyar naponta vásárol friss kenyeret, egy hét alatt pedig átlagosan 1,6 kiló fogy belőle egy háztartásban – derült ki a JÓkenyér országos, reprezentatív kutatásából, amelyben a magyarok kenyérfogyasztási szokásait vizsgáltuk.

A kenyér a hagyományt és biztonságot jelenti – nagyszüleinktől pedig megtanultuk, hogy egy szelet finom vajas kenyérnél nincs is finomabb reggeli. Nem véletlen, hogy a magyar emberek 64%-a akár naponta többször is előszeretettel fogyaszt kenyeret. De nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű termék kerül az asztalra. Hiszen ez a nagyszerű étel épp a természet legszebb, legegyszerűbb ajándékaiból készül – vízből, sóból és gabonából. Az pedig, hogy milyen lesz a kenyér, épp az alapanyagok minőségén és gondos előválogatásán múlik.

Noha az emberek több mint egynegyede a fehér kenyeret részíti előnyben, közel ugyanekkora arányban választják előszeretettel a barnát is. A magvas, teljes kiőrlésű és rozsos kenyerek még sokszor felfedezésre váró finomságokként ülnek a polcokon, de izgalmas megfigyelés, hogy a koronavírus óta főleg a fiatalok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak ezek iránt.

A lezárások alatt sokan kaptak rá az otthoni kenyérsütésre és kovászetetésre, de még mindig a boltban, pékségben vásárolt kenyereknek és péksüteményeknek maradt a legnagyobb keletje. Ugyanakkor egyre népszerűbbé váltak a kézműves hozzáértéssel készített pékáruk, és megnőtt az egészséges hozzávalók iránti igény és érdeklődés is. A kutatás eredményeit látva különösen örülök annak, hogy a válaszadók túlnyomó többsége tisztában van az adalékanyag-mentesség előnyeivel, 67%-uk pedig egészségesebbnek tartja az ilyen kenyereket.

27 éve személyes misszióm, hogy a tradicionális német és magyar kenyérkultúrát népszerűsítsem hazánkban. Ezért is törekszünk több évtizedes szakértelmünkkel a JÓkenyérnél arra, hogy nap mint nap egészséges, adalékmentes, hosszan friss és tápláló kenyereket vigyünk a háztartásokba. A részletes felmérések eredményei boldogsággal töltenek el és megerősítenek elhivatottságommal kapcsolatban – hiszen a JÓkenyérnél pontosan olyan szempontok alapján készítjük kézműves igénnyel megalkotott kenyereinket és péksüteményeinket, amelyek között minden ember megtalálja a számára megfelelőt. Legyen szó teljeskiőrlésű, magvas, kovásszal vagy rozsból készült kenyerekről, nálunk a legmagasabb szakmai rálátással és szenvedéllyel, a legkiválóbb alapanyagokból készült termékeinkből mindenki szabadon válogathat. Hiszek benne, hogy a gondosan előállított élelmiszer nem csak testünknek táplálék, de lelki örömforrásként is szolgálhat, az egészséges kenyér pedig egészséges társadalmat eredményez.

Mindennapi jó kenyerünk

A kenyérhez fűződő szerelmem egészen gyermekkoromig nyúlik vissza. Ebben kulcsfontosságú szerepe volt nagymamámnak, akinek az oldalán kezdtem felfedezni először a burgonyás kenyerek világát. Idővel pedig ennek hatására egyre szenvedélyesebben vetettem bele magam a kenyérkészítés szerteágazó tudományába. A szenvedély idővel hivatássá szilárdult bennem, így ma már a pék mesterséget kitanulva kitartó lelkesedéssel dolgozom azon, hogy napról napra minél több magyar háztartás asztalára juthasson abból a kenyérből, amelyet két évtizede tartó szeretettel és szakmai odaadással készítünk a Jókenyérnél. 

Sokat merengek rajta, hogy mi teszi a kenyeret azzá, ami, hogy miben rejlik ennek a mesterségnek a legnagyobb szépsége. Az alapanyagok? A történelem? A természet? Az emberek? Mindig rájövök aztán, hogy ennek a szakmának a legnagyobb ereje ez a szerteágazó összhang természet és ember, múlt és jelen között.

Történelem

A kenyér történelmünk legősibb, mégis mindmáig legalapvetőbb élelmiszere. A kenyérsütés teleszövi az emberiség egész történetét hiedelmekkel, szokásokkal. Amit napjainkban kenyérnek nevezünk, az hosszú folyamatokon és időszakokon keresztül nyerte el ma is ismeretes alakját. 

Az első beszámolók a kenyér létezéséről még az egyiptomi korból, jóval időszámításunk előttről származnak. Először a gabonaszemeket önmagukban, majd a tűz feltalálását követően pörkölve fogyasztották. Azonban ez igen megterhelő volt az emberi állkapocs számára. A leleményességnek köszönhetően az emberek rájöttek, hogy a gabona könnyen össze is zúzható. Idővel a kapott őrleményt vízzel elegyítették és az ebből származó pépes kását tűzön lapos lepénykék formájában kisütötték. 

Több ezer évvel ezelőtt szinte minden fellelhető, összegyűjtögetett növényi termésből, mag- és gabonaféléből sülhetett kenyér. Az árpa és a zab, nem sokkal később pedig a rozs már akkor is közkedvelt alapanyagnak bizonyult, az egyiptomi népek azonban sokáig a lótuszvirág magterméséből készített lótuszkenyeret fogyasztották. Ezekből a lapos, kovásztalan lepényekből később az erjesztés folyamatának felfedezésével fejlődtek ki a kovásszal, élesztővel készült kenyerek, ahol már sokkal nagyobb hangsúlyt nyert a kelesztés folyamata is. Sok ősi írás jegyzi a felismerést, hogy azok a tészták, melyeket megfelelő ideig hagytak pihenni, sokkal tartósabbak, ízletesebbek és illatosabbak voltak.

A kenyér az emberi civilizációval együtt fejlődött. Egyre inkább azt gondolom, hogy akár egy történelmi időszakot, akár egy nemzetet vagy egy kultúrát szeretnénk megfejteni vagy megérteni – nem lehet megkerülni a kenyérkultúrát. De nem is érdemes.